Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú

2020.01.20

Ezúttal hosszú kihagyás után az új év erős indításaként a "Rólam" menüponthoz szolgáltatok egy szokatlanul újfajta bejegyzést és egyben úgyszólván egy közös projektet. Szociális témájú blogjához egy kedves barátom felkért engem egy interjú elkészítésére, amit örömmel elfogadtam. Bár őszintén szólva egy-egy rész megírásába nem volt egyszerű belevetni magamat, de - tudatosság nélkül és szívből írva - a régi blogos kérdőívemet követően ezáltal sikerül sokkal nagyobb szeleteket mutatnom Nektek magamról. Amivel most talán egy kis hiánypótlást eszközölök. ^^ De nem is húzom az időt, közös megosztás által alábbiakban publikálom az interjút és barátom blogját is. ^^

Mesélnél egy kicsit magadról?
Üdvözlök mindenkit ezúton is, a nevem Mészárovics Zsolt. Én egy életvidám, kalandos, kellően bolondos, sokoldalú, szervező egyéniségű fiatalnak tartom magamat. :-) Az életben sok témáról szeretem kifejteni a véleményemet és van rálátásom a hányattatott sorsokra is. Nagyon sokat és sokféleképpen mesélhetnék magamról, de a blog tartalma alapján inkább másfelé kanyarítom elbeszélésemet. :-) Bár én nem rendelkeztem életemre nagy kihatással bíró betegséggel, de sajnos egyéb körülmények által én is éltem át kissé hányattatott sorsot. Illetve hozzátartozók/barátok közül több megváltozott munkaképességű személyt is ismerek, ami által gyűjtöttem tapasztalatot és idővel a szociális témákban kialakult a konkrét érdeklődésem is. Pont fiatal pályakezdőként 2009-2012 között kényszerültem megtapasztalni – Magyarország legrosszabb időszakával együtt – a tartós munkanélküliséget. Szerencsétlen módon elavult szakma volt a kezemben és az iskolából kilépve munkalehetőség nélkül megrekedtem. (Sok sorstársammal együtt.) 2013-ban adódtak jó lehetőségeim kicsit fejleszteni magamat: egy váratlanul érkezett anyagi fellendülés által jelentkeztem Irodai asszisztens szakképesítésre, majd sikerült két átmeneti formában elhelyezkednem irodai közfoglalkoztatáson és ott el tudtam volna képzelni magamat hosszú távon is. 2016-ban találtam rá életem első határozatlan idejű munkájára az egyik kórházban, azonban az elejétől kezdve nem éreztem jól magamat. Mivel mégsem akartam otthagyni életem első hosszútávú munkaviszonyát, ezért maradtam egy ideig és sokáig tipródtam. Majd 2018. év elején bukkant fel szemem előtt egy újabb tanulmányi lehetőség, amire teljes szívemből vágytam és ezért bele is vágtam. Összeillett a szociális érdeklődésemmel, kitárta előttem a kapukat, és bátran mertem ugrani. Ezáltal jelenleg – pedagógiai és családsegítő ügyintézői szakképesítéssel a kezemben – sikerült egy nagyon jó helyen elhelyezkednem. Most valóban úgy is érzem, hogy megtaláltam a helyes útirányomat és az életben idővel minden rendben történik. :-) (Persze ehhez magunknak is tenni kell.)

Milyen betegséged/betegségeid vannak és mióta?
Bár nekem igazából éppenséggel nincs teljes életvitelre kiterjedő betegségem, de ennek ellenére gyerekkoromat sajnos nagyon meghatározták különféle problémák. Egészen serdülőkoromig folyamatosan kisebb-nagyobb allergiáktól és súlyos asztmától is szenvedtem. Emiatt eléggé betegeskedő gyerek voltam, az asztma miatt sajnálatosan kimaradtam a sportolásokból is, és így – a minimális húsfogyasztásom ellenére – 15 éves korom előtt még 96 kilót mutatott alattam a mérleg. Tehát pufi gyerek voltam és ráadásul még szemüveges is vagyok. Illetve hozzátartozik, hogy egyik allergia-gyógyszerem mellékhatásként okozhatott krónikus haspuffadást és – a megnyúlt mai alkatom ellenére – egy kisebb sörhas-jelleg azóta is megmaradt nálam. A gyógyszert azóta – teljesen érthető okokból – kivonták a forgalomból. Nagyon érdekes sorsszerűségként az egész gyerekkori kálvária nálam a középiskolával szinte egy csapásra elkezdett megváltozni. Pontosan már nem emlékszem, de valószínűleg elkezdtek enyhülni a tüneteim és lassacskán le lettem állítva mindenféle gyógyszerről. Még az asztmámmal kapcsolatban is azt a javaslatot kaptam, hogy csak súlyosabb kiújulás esetén keressek fel orvost. Szerintem a mai világnézetekkel már nem meglepő, hogy pontosan mérgező gyógyszerek elhagyását követően még inkább formába kerültem és a serdülőkorhoz jól igazodva sikerült langalétává megnyúlnom. Egyrészről így sikerülhetett az, hogy jelenleg 186 centivel 70-74 kiló között mozgok. Kicsit jojózok, de ez már egészen más téma. :-) Másrészről idővel egyre inkább érdekeltek szabadtéri programok, egyre jobban megszerettem az úszást, sok év óta viszonylag rendszeresen járok túrázni, és valamennyire érdekelt még a testedzés is. Mindezt úgy, hogy gyógyszerek nélkül tökéletes egészségi állapotnak örvendtem. Megfázás is csak nagyon ritkán ért engem, mindenki irigyelt engem ezért. :-) Illetve érettségizést követően 3 évvel egy csúnya tüdőgyulladás miatt hirtelenül berobbant az asztmám, aminek következtében tüdőgyógyászatra kezdtem járni. Azóta folyamatos kontroll alatt tartanak és újra  használok asztma-pipát, de valójában kis idő elteltével a tüdőmet nagyon jó állapotba tornáztam fel. Így az asztma-gyógyszer ellenére továbbra is makkegészségesnek tartottam magamat. :-) Azonban végül pont nemrégiben felütötte a fejét nálam egy rejtélyes immunológiai-probléma, pontosabban egy autoimmun-betegség. Bár az asztmám mélyalvó állapotban van, de autoimmun-reakciók ellen csak szteroidos gyógyszerek volnának a leghatásosabbak és ezek mégis komoly problémaforrást jelentenének az asztmám miatt. Így éppenséggel egy kérdéses patthelyzetben ácsorgok. Erről kivételesen nem szeretnék pontosan mesélni, de többnyire csak változó mértékű külső jelei vannak. Tehát a mindennapi életemre vagy ritmusomra nincs kihatással és remélhetően ez így is marad. Későbbiekben meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De én bizakodok saját magamban. :-)

Mi a kedvenc elfoglaltságod?
Felsorolásként: alkalmanként bulizás, filmnézés, internet-böngészés, kirándulás, túrázás, városnézés, zenehallgatás. Tervező-szervező típus vagyok, általában előre megtervezem a napjaimat és a programjaimat. Délutánonként legszívesebben könyvet olvasok és utána esténként leülök a számítógéphez, bár előfordultak már hétköznapokon is más programok. Régen vevő voltam hirtelen-spontán ötletekre, de most már inkább tervezek előre. :-) Hétvégenként pedig szeretek kimozdulni vagy egyéb programokat tervezni. Ha süt a Nap, akkor téli időszakban a csípős levegő sem akadály. A Napsütés a mindenem, illetve én még a nyári forróságot is jól tűröm. :-)

Ért már téged atrocitás?
Mivel gyerekkoromban betegeskedő voltam és kimaradtam tipikus fiús programokról, ezért általános iskolában mindenki kinézett engem. Illetve koromat megelőzve és generációmat meghazudtolva sokkal komolyabb gondolkodású gyerek voltam. Talán pont emiatt is láttam a világ sötét oldalát és szerencsétlen módon nagyon magamba fordultam. A középiskola hozta meg a változást és én igazából később éltem át a gyermeki szórakozást is. Meg is maradt bennem egy bolondozó örök gyerek, de véleményem szerint a mai világot csak így lehet túlélni. :-)

Ha igen, mesélnél róla?
Mivel csak gyerekkorról beszélhetnénk, így ezt én magam részéről sokkal jobban pontosítva nem tartom lényegesnek. Persze tudjuk sok történetből, hogy a gyermeki gonoszság is okozhat nagy töréseket. De szerencsére nálam nem így történt és én felülkerekedtem úgyszólván saját magamon is. :-) Másnak biztosan van sokkal rosszabb élménye, így maradjunk ennyiben.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól abban, hogy betegségük van?
A sors szerencsétlensége által nem tehetnek a helyzetükről és ezért nem szabadna őket lenézni vagy elítélni. Ők is ugyanolyan emberek és problémáik ellenére ők is megérdemlik a boldogságot vagy boldogulást az életben.

Mivel inspirálnád és motiválnád őket?
Az előző folytatásaként ezt mondanám: akármilyen problémájuk is van, valamiképpen mégis meg kell találniuk saját maguk számára a boldogságot és céljukat az életben. Hiszem, hogy idővel valamilyen formában mindenki megtalálhatja vagy akár előnyére is változtathatja a negatív helyzetét. Mint ahogyan sokan ilyen élethelyzetben blogolnak vagy akár híresebbek is lettek és ezzel előremozdultak. Illetve egymást is segíthetik ezzel. Ezért én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne adja fel és találja meg így is önmagát. Mert mindenki értékes valamiben. :-)

Végezetül ha van blogod, megosztanád?
Többféle blogom volt már az életben, jelenleg 4 év óta úgyszólván egy véleményező-kritikai blogot vezetek. Viszonylag sűrű olvasás által leginkább a könyvkritikáim szolgáltatják a blogom alapját. Bár kezdetben magammal kapcsolatosan még többféle apró témát is indítottam, most már a magánéletem sűrű eseményei által éppenséggel a könyvkritikáim is megcsappantak egy idő óta. 2020-ban megpróbálok több időt szentelni erre, illetve sok érdekes könyv van a tarsolyomban. :-) Igazából a véleményalkotó képességeim által sokszor kaptam már invitálást közös bejegyzésre vagy komplett közös blogolásra, de ez sajnos most túl sok volna nekem. Mindazonáltal lentebb linkelem a blogomat és köszönöm a figyelmet. Kívánok mindenkinek szép napot. :-)

Az interjú eredetileg - sok más érdekességgel együtt - az alábbi blogon található meg. Remélem, hogy azt a blogot is örömmel olvasnátok. :-)

KlaudiBlog

Ami pedig még engem illet: a december és a január a szokásosnál is sokkal több eseményt hozott a magánéletembe, ezért sajnos elmaradtam a blogolással és a könyvolvasással is. A közeljövőben 2 könyvkritikával fogok tudni készülni és tényleg megpróbálok majd jobban rástartolni. ^^

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.