Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ellenpontok 1. ~ Szerinted?

2018.04.30

Nagy érdeklődéssel vetettem rá magamat erre az új sorozatra, ami rendhagyó újítást hozott a magyar könyvpiacra. Úgyszólván antológia-sorozatról vagy téma-sorozatról van szó. A kötetek egyenként más-más szereplők egymás iránti problémáit mutatják be, miközben a regénysorozat darabjai ráadásul más-más írónők tollaiból is származnak. Emellett az Ellenpontok kiadása nagyon érdekes felépítéssel is rendelkezik és leginkább ez keltette fel az érdeklődésemet. Úgy van megalkotva a kiadvány, hogy az egyik szereplő naplója után teljesen át kell fordítanunk az egész könyvet és - másfajta történet illúzióját keltve - új oldalszámozással indul a másik szereplő nézőpontja. A két rész között pedig - nagyobb méretben és kivágáshoz középen összehajtva - fekete-fehér képregény-stílusú lapokon találhatjuk a végkifejletet. Mindez nagyon izgalmasnak tűnt, de az 1. rész esetében a végeredmény sajnos egyáltalán nem ilyen élményt adott és ehelyett sajnos csalódást nyújtott.
A könyv ismertetője szerint a történet egy kiskamasz lány és édesanyja napi csatáit követi végig. Mert ugyebár kivel tudjuk a legnagyobbakat vitázni? Hát természetesen a saját anyánkkal. Fiala Borcsa regényét olvasva érdemes beszállni az érzelmi hullámvasutazásba, mert hátha magunkra ismerünk.

Az egymás ellen állított szemléletekkel kapcsolatosan rögtön legfőbb problémának mondanám, hogy - az ismertetés ellenére - valójában alig tartalmaznak logikailag összeköthető kapcsolódási pontokat és eléggé kevés részletben beszélhetünk valódi konfliktusokról. Igazából tényleg azt érezhetjük az olvasás során, hogy két különböző történettel állunk szemben. Márpedig én azt gondolnám a lényegének, hogy összekapcsolhassuk a problémákat és erre kaphassunk megoldást. Ám ilyet csak nagyon elvétve kapunk ettől a könyvtől. Mindezzel kapcsolatosan először is kiemelném a kiskamasz lányról az alábbiakat. Hebrencs és pökhendi viselkedésével egyenesen irritáló volt, ami egy főszereplőhöz nem szerencsés választás. A karácsonyi gyűjtögetésének olvasása közben még én éreztem magamat kínosan. Az ellenkező szálon az édesanyával kapcsolatban pedig csak egy bizonyos titok általi félelmet ismerünk meg, nagy konfliktus ugyanúgy nem kerül terítékre. Mindemellett a kiadvány közepén található képregényes lapszedetben - tulajdonképpen megoldandó probléma nélkül - nem kapunk megoldást vagy praktikát semmire. Helyette nagy időugrással ott is egy új történetet olvashatunk. Az egészet áttekintve egyszerűen nem tudom, hogy az írónő ebből mégis mit akart kihozni. Értetlenül állok az egész könyv előtt és ilyennel talán még nem is találkoztam. Egyébként külön nem éreztem át azt sem, hogy miért kell a lánynak és az anyjának állandóan káromkodni. Emiatt magasabb korhatárba kell sorolnom, pedig a történet nem érdemelné meg. Ezért - ritka helyzetként - 14-es besorolást állapítok meg.

Összegezve egyik nézőpont sem volt szimpatikus és a kapcsolódási pontok hiányossága által sajnos egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. A jó alapkoncepcióból nem született meg egy mondanivalóval teli összefüggő kerek alkotás. Nagyon akartam volna kedvelni, de így nem ment. Ennek ellenére mégis kíváncsi leszek a további részekre, ugyanis azok leírásai sokkal érdekesebbek és ráadásul a 3. részt Kalapos Éva írta. Nagyon remélem, hogy a többi részt jobb történetvezetésekkel alkották meg.

Korhatár: 14 éven felülieknek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ellenpontok vélemény

(Klaudiblog, 2019.08.22 15:38)

Nekem tetszett az Ellenpontok 1.része. Persze akadtak egy-egy dolgok amiken csak lestem rendesen. Ám, de ha valaki "nem veszi komolyan" akkor igazán kellemes szórakoztató is tudd lenni. Volt benne egy apró "hiba" már a bemutatkozásnál is, hogy magát a főszereplőt sokszor eleinte nagyon fiúsan lett beállítva, amelyt nem tudtam hova tenni eleinte. De amikor rájössz hogy hoppá, lányról beszélünk. Ez nagyon bezavart nekem az eleje. No, arról ne is beszéljünk, hogy manapság kiír naplót, pláne fiúként? Na ugye! :D A másik ami tényleg abszolút zavaró volt a számomra, hogy nem tudjuk miért váltak el az apjával, illetve mi volt a válásuk valódi oka és társaik. Arról nem is beszélve, hogy anyai szempontból is nagyon zagyva lett az egész történet, illetve hiányoznak benne szakaszok, mintha a bajból átlép oda, hogy "minden rendben van kislányom" és le van tudva az egész történet, mintha az anya nem került volna "vészhelyzetbe" és pont. Pedig erről a témáról nagyon fontosnak tartottam volna, pláne hogy a mai kamaszok/tinik könnyedén veszik a szülőket és hogy nem érheti őket baj stb.. A lánynál is voltak kisebb akadályok, hogy hullámvasút volt szinte az egész, nem tudtál kiigazodni a lányon vagy hogy magyarázatott adna a viselkedései miatt. De főleg a szülői szigor nagyon nem szerepelt a könyvbe, mintha a szülők nem is lennének vagy nem is tudom...

A kivágott részre maximum annyit, hogy nagyon nem így kellett volna "elintézni" én hagytam volna a végére kiegészítve egy storyval, hogy most akkor mi folyik itt? Mert sajnos a legtöbb olvasó könnyen bele zavarodhat valamint nem nyújt nagy élményt.

Mindössze: Nekem tetszett. De tény hogy vannak hibái, főleg hogy zagyva lett a történet, valamint semmi sincs megmagyarázva. Annak külön örültem volna, ha még folytatódott volna a történet és nem pedig lezárva és így hagyni az olvasót, hogy minden lóg a levegőben és hogy anyja-lánya kapcsolatuk hogyan javul, hogyan fejlődik. Mert nekem nem tetszett hogy egyik pontból a másikba minden oké van köztük. Plusz pont, hogy azzal lett elvágva az egész szál, hogy nem kapunk semmilyen magyarázatott hogy miről akarnak egymással beszélgetni? :D Jó ötletnek tartottam pl a kapszila dolgot, de... Valahogy az is el lett kapkodva, pedig mennyi mindent lehetett volna még belerakni. :/ Az a pár dolog, hát... Szórakozásnak elmegy, de komolyan nem lehet venni a könyvet.

Ha el kellene olvasnom mégegyszer, nem tenném meg. Max újabb kiadásban.